2012. június 25., hétfő

Rajztanfolyamon jártam


Legalább egy éve plakátok, és rajzok mellett megyek el nap mint nap. Egyáltalán nem érdekelt, és úgy gondoltam, soha nem fogok elmenni ilyen tanfolyamra. Minek? Engem nem érdekel a rajz. Tudjátok, hogy mindig is alkottam valamit. Kreatívnak mondhatom magam. Aztán néhány hónapja elkezdett mocorogni bennem egy érzés, ami nem hagyott nyugodni: hiányzik valami, el kell mennem a tanfolyamra. Általában hagyatkozom a megérzéseimre. A gyöngyfűzést is hasonló késztetés előzte meg.:)
Utána néztem az interneten, mi is ez pontosan, és hogyan zajlik. http://www.b-arthungary.com/

Három napos volt. Gréti lányommal együtt mentünk. Első nap mindenfélét rajzolgattunk. Semmi extrát nem jelentett, bár olyan rajzokat vihettem haza, ami már sokkal jobb volt, mint az eredeti tudásom alapján készítettem volna.
Második nap ismét rajzolgattunk, tanulgattunk, gyakorlatozgattunk. Már nagyon vártam a végét, mert fáradt  voltam, meg kedvem sem volt több rajzra. Grétim is fáradt és nyűgös volt egy kicsit, még a hányinger is elővette. Szóval küzdöttünk nagyon. :) Aztán kimentünk sétálni, levegőzni. Majd az aznapi utolsó feladat meghozta az áttörést, amire vágytam. Megéreztem, mi az, amit kerestem, és azonnal tudtam, hogy megtaláltam. Rajz közben elkapott egy áramlat, amikor sikerült kikapcsolnom az összes racionalitást, ledőltek a gátak, és csak az alkotás volt és én.  Az agyam összekapcsolódott a kezemmel, és egész testem, lelkem és szellemem összhangban tette, amit tennie kellett. Azóta minden megváltozott. Nem teljesen ugyanaz az ember hagyta el a termet, mint aki reggel bement oda. Több lettem. Most már tudom, hogy az első két nap majdnem unalmas gyakorlatai igenis fontosak és elkerülhetetlenek voltak annak előkészítésére, hogy átélhessem ezt az élményt, amit a jobb agyféltekés rajzolás jelent.
A harmadik nap volt a csúcsa az egésznek. Itt már csak az áramlás volt és én. A kapott feladatok nem jelentettek többé nehézséget, csak csinálni kellett és működött. Nem mondom, hogy tökéletes rajzok születtek, mert nem is. Sokat kell még gyakorolni, de ezentúl nincsenek gátak, határok, félelmek, már csak az alkotás öröme maradt, és az a tudat, hogy minden csakis rajtam múlik. Bármit elérhetek, csak tudnom kell mit szeretnék, és dolgozni kell érte. Tarisznyámba került egy új látásmód, amit a jobb agyféltekés tanfolyamnak köszönhetek. Köszönöm Balázs! :)
Jó kis csapat jött össze, kellemes volt a hangulat, bárkinek jó szívvel tudom ajánlani.

Saját portrém:

Utolsó napi porté másolásom:    


A csapat: :)









             

8 megjegyzés:

  1. Hűűűű, de jó!!!
    Évek óta szemezem a jobb agyféltekés rajzolással!

    VálaszTörlés
  2. Krisztikém!
    Ez nagyon-nagyon jó....igazán csak gratulálni tudok...mit fogsz még kipróbálni...hi..hi..hi
    Nagyon ügyes vagy!

    VálaszTörlés
  3. Hú, ez igen, tök jó képek!:)

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm szépen! :)
    Mézesmama, jó lenne egyszer ismét összefutni, már olyan rég találkoztunk.:)
    Puszi Nektek!

    VálaszTörlés
  5. De jó! Szuper vagy!
    Én vasárnap megyek a fiammal. Nagyon várom már.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tényleg? Szuper! :D
      Biztosan ügyesek lesztek! :)

      Törlés
  6. Nagyon jók lettek! Én is végigcsináltam egy ilyen tanfolyamot és tényleg nagyon jó volt! Gratulálok az eredményhez!!

    VálaszTörlés